Papagáj szavunk Közép-Afrikából származik - Sierra Leonéban él egy néptörzs, a timneh, amelyről a jákópapagáj egyik alfaja a Psittacus erythacus timneh nevet kapta. E néptörzs az említett papagájt "pampakaj"-nak nevezte, ami fecsegő-locsogónak felel meg. A szó még sokat változott, a beduin kereskedők, akik a madarakat Észak-Afrikába vitték eladásra, pl. "bábagá"-ra módosították, majd innen jutott a madár jóval később, francia, illetve portugál közvetítéssel Európába, és neve is itt nyerte el a ma elterjedt "papagáj" formát.

Később már a jákópapagáj törzsalakja, a Psittacus erythacus erythacus is kedvelt importáru lett. Amikor a kedves, szelíd, tanulékony madarat kézre hívták, német nyelvterületen ez így hangzott: "ja, komm!", vagyis "na, gyere!". Ezt a madár úgy adta vissza, hogy "jákó", és ez - név gyanánt - rajta is maradt.

A papagájok tudományos neve - Psittacus - pedig görög eredetű. Kutatva az ógörög szótárban, megtaláljuk a pszitta szót, amelynek jelentése: hí, hajj, huss - az ókor baromhajcsárok ily módon biztatták állataikat.

Feltalálási helyükről, vagy az ott élő néptörzsről nevezték el a dél-amerikai aymara-, gvajakil-, pávuapapagájokat. A vörösessárga hasú Aratinga Solstitialis neve a napra utal. A lóri maláj szó, a "nüri"-ből származik, amit bizonyos területeken "lüri"-nek ejtenek - jelentése: fénylő. Szintén maláj szó a "kaka", amely idősebb testvért jelent, és azt a "tua" szóval - öreg érett - erősítik meg. Ily módon a "kakadu" név a madár hosszú élettartalmára utal. A maoriknál a "kaka" szó papagájt jelent, ebből ered az egyik Nestor-papagáj és a bagolypapagály neve.

Az arák rikácsolásából Burmeisternek az "ara-ra" hangsor csendült ki, ez a név tehát hangutánzó.

 

Hullámos papagáj

( Melopsittacus undulatus )

 

Hossza 18 cm. Feje elülső része sárga, a pofatájék alsó részén kerek, kobaltszínű folt, torkán pedig egy sor (4-6) ovális fekete folt látható. A fejtetőtől kezdődően a háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad, farcsíkja és hasi felülete világoszöld. Szárnya 9,6 cm-es, az evezők külső zászlói zöldek, a belső zászlók feketék, az alsó szárnyfedők sárgászöldek. Farka 9-10 cm hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga. Írisze fehér, szaruszínű csőre 0,9-1 cm-es, viaszhártyája égszínkék; lába szürkéskék. A tojó viaszhártyája barnás. A fiatalok színei elmosódottabbak, toroktáji foltjaik alig észrevehetők vagy hiányoznak, íriszük szürkés, viaszhártyájuk vöröseslila.

Mutációk: sárga, sötétzöld, albínó és kék.

Élőhelye: Egész Ausztrália - főleg a belső területek - Tasmania kivételével; Floridában is elterjedőben van.

Időnként nagymértékben túlszaporodik, de néha tízezerszámra lesz az aszály áldozata. Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és magokat talál, ott van a hazája, fűmagvakat eszik. Röpte gyors, szabálytalan ívű, északon június és szeptember, délen augusztus és január között, élő és holt fák üregeiben egyaránt költ. Fészekalja: 4-6 tojás, a kotlási idő: 18, a kirepülési idő 30 nap. A fiatalok 3-4 hónapos korban színesednek ki.

Várható életkora: 10-15 év.

Etetése: Hasonlóan az emberhez, a madár szervezete is megfelelő mennyiségű fehérjét, zsírt, szénhidrátot igényel. Az alaptakarmány gyanánt adott növényi anyagok túlnyomó részben szénhidrátot tartalmaznak. A madarak zsírigénye elenyésző, a fehérjét többnyire külön kell adnunk. Legjobb ha a magkeveréket mi magunk állítjuk össze:

Köles 60%

Fénymag 30%

Zab 10%

Ezt ki kell egészítenünk gyümölccsel, zöldségekkel, gallyakkal, szépiával, lágyeleséggel, fehérjével. Nagyon kedvelik az almát, a diót és a mogyoróféleségeket, de ezekkel bánjunk csínján, mert „energiabombák” A csonthéjas gyümölcsöket magozzuk ki, mert magjuk ciánt is tartalmazhat. Zöldség gyanánt salátát sárgarépát, annak levelét, petrezselymet, zellerlevelet, spenótot, uborkát, zöldborsót, főtt céklát, sült tököt, főtt burgonyát, valamint a gyomnövények közül tyúkhúrt és pásztortáskát is adhatunk.

Agapornis nemzetség

 

Az egész földön ismerik és kedvelik ezeket a kistermetű, szép küllemű és érdekes madarakat. Angol (lovebirds - szerelmes madarak) és német nevüket (unzertrennliche - elválaszthatatlanok) azért kapták, mert mindig egymás mellett üldögélnek, és ha egyikük átrepül egy másik ágra, társa azonnal követi. Nem éppen békés természetűek - szeretik egymás vagy akár fajidegen madár lábát elkapni.

Hallójáratuk nyílása keskeny, és homlokcsont mögötti nyúlványuk (processus postfrontalis) igen kicsiny. Csőrük viszonylag nagy, farkuk rövid, lekerekített. A nemek egyes fajoknál elkülöníthető, másoknál esz lehetetlen, de segíthet, hogy a hímeknél a medencecsont hézagja nem éri el a 3 mm-t, míg a tojóknál akár 5 mm is lehet.

Kilenc faj tartozik ide:

-Rózsás törpepapagáj ( Agapornis roseicollis )

-Szürkefejű törpepapagáj ( Agapornis cana )

-Narancsfejű törpepapagáj ( Agapornis pullaria )

-Hegy törpepapagáj ( Agapornis taranta )

-Álarcos törpepapagáj ( Agapornis personata )

-Őszibarackfejű vagy Fischer-papagáj ( Agapornis fischeri )

-Földieperfejű papagáj ( Agapornis lilianae )

-Kormosfejű papagáj ( Agapornis nigrigensis )

-Feketenyakú törpepapagáj ( Agapornis swinderniana )

 

Rózsás törpepapagáj

 

Hossza 15 cm. Alapszíne zöld, hasán sárgás árnyalattal, homloka ás szemének környéke vörös, kantárja, pofatájéka, torka és begyének felső része rózsaszínű, farcsíkja világoskék. Szárnya 10,5 cm, az alsó szárnyfedők kékeszöldek. Farka 4,5 - 5 cm, felső felülete zöld, az alsó kékes árnyalatú, a külső tollakon narancsszínű nyomok, a bázison és a csúcs rész közelében fekete csík látható, csúcsuk néha kék. Írisze sötétbarna, a szeme körül keskeny, fehér gyűrű látható; a csőre 1,75 cm-es szaruszínű, de vágófelülete és az alsó káva zöldes tónusú; a lába szürke.

A fiatalok homloka halvány sárgászöld, némi rózsaszínes átszövéssel, a közvetlenül a viaszhártya feletti rész halvány rózsaszínű, szürkéskék árnyalattal, csőrük felső kávájának bázisán fekete foltocska van

Délnyugat-Afrikában az Orange folyó és a Cape tartomány közti területen és a Ngami-övezetben él .

Mutációi: pasztellkék - a pofatájék halvány cseresznyeszínű, teste zöldes, farcsíkja kék; az ún. aranycseresznye, kézevezői fehérek, teste sárga (Japánból származik).

A tengerpart és a dombos-hegyes száraz erdőségek madara, 1600 m fölé nem szokott repülni. Lehetőleg vízközelben tartózkodik, lármás, a közösséget kedveli, de nagyobb csapatok nem szoktak kialakulni. Röpte gyors, kanyargós, az erdő fái között ügyesen, táncolva repül a csapat. Tápláléka magvakból és bogyókból áll, néha komoly károkat okoz a gabona- és kukoricatáblákon. Többnyire február-márciusban, kolóniában költ. Sziklahasadékban, szövőmadár elhagyott fészkében költ, több pár is otthont talál, mert több kamrát is kialakítanak. A fészekanyagot a tojó teste tollai között szállítja. A kotlási idő 23 nap, a kirepülési idő 43 nap, a fészekalja 4-5 tojás (24*17,5 mm).

Várható életkora: 20 év.

Etetése: A következő magkeverék ideális a rózsásfejű papagájok számára:

Köles 40%

Fénymag 20%

Napraforgómag 20%

Zab 10%

Kendermag 5%

Lenmag 5%

Ezt természetesen a hullámos papagájhoz hasonlóan ki kell egészítenünk zöldségekkel, gyümölccsel, stb-vel. Szívesen rágcsálnak még lisztkukacot is.

A papagáj nem mindenevő! Ami a gazdájának ízlik, neki árthat. Némely szelíd madár szinte megsértődik ha nem ehet gazdája ételéből. De engedékenységünkkel ne ártsunk kedvencünknek. Szigorúan tilos például alkoholt és feketekávét adni, de a só az édességek sem használnak az egészségének.

Oldal: Papagályok
Házikedvencek, szórakozás, és minden ami jó - © 2008 - 2024 - szandra-hannah.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat