Uralkodott | Megjegyzések | |
---|---|---|
Árpád-házi fejedelmek (Magyar Fejedelemség) | ||
Árpád (* 845 k.; † 907 jún.) |
|
Álmos vezér (* 819; † 895) fia |
|
A fejedelmek közötti hatalomváltás ideje nem tisztázott.[2] Egymást követték valószínűleg: | |
Géza (* kb. 949; † 997 febr. 1.) |
|
Taksony fia |
Vajk (utóbb I. István) |
|
Géza fia |
Árpád-házi királyok (Magyar Királyság) | ||
I. (Szent) István (* 975 k.; † 1038 aug. 15.) |
|
|
(Orseolo) Péter (* 1011; † 1046/1059) (először) |
|
A velencei dózse fia, I. István unokaöccse |
(Aba) Sámuel (* 990 k.; † 1044 júl. 5.) |
|
I. István sógora (vagy unokaöccse) |
(Orseolo) Péter (másodszor) |
|
|
I. András (* 1013; † 1060 dec. 6.) |
|
Taksony dédunokája, I. István unokaöccsének, Vazulnak a fia |
I. Béla (* 1015; † 1063 szept. 11.) |
|
I. András öccse |
Salamon (* 1053; † 1087) |
|
I. András fia |
I. Géza (* 1039 k.; † 1077 ápr. 25.) |
|
I. Béla fia. |
I. (Szent) László (* 1040 k.; † 1095 júl. 29.) |
|
I. Géza öccse |
(Könyves) Kálmán (* 1070 k.; † 1116 febr. 3.) |
|
I. Géza fia |
II. István (* 1101; † 1131 márc. 1.) |
|
Kálmán fia |
II. (Vak) Béla (* 1108; † 1141 febr. 13.) |
|
I. Géza unokája, Kálmán Álmos nevű öccsének fia |
II. Géza (* 1130; † 1162 máj. 31.) |
|
II. Béla fia |
III. István (* 1147; † 1172 márc. 4.) |
|
II. Géza fia. Két nagybátyja is fellépett ellene ellenkirályként bizánci támogatással:
|
III. Béla (* 1148; † 1196 ápr. 23.) |
|
III. István öccse |
Imre (* 1174; † 1204 nov. 30.) |
|
III. Béla fia |
III. László (* 1201; † 1205 máj. 7.) |
|
Imre fia |
II. András (* 1177; † 1235 szept. 21.) |
|
Imre öccse |
IV. Béla (* 1206; † 1270 máj. 3.) |
|
II. András fia |
V. István (* 1239 okt. 18. előtt; † 1272 aug. 6.) |
|
IV. Béla fia |
IV. (Kun) László (* 1262 aug.; † 1290 júl. 10.) |
|
V. István fia |
III. András (* 1265; † 1301 jan. 14.) |
|
II. András unokája, vele férfiágon kihalt az Árpád-ház |
Uralkodott | Megjegyzések | |
---|---|---|
Az interregnum királyai vitatott legitimitású uralkodók. Az egyes tartományurak (avagy kiskirályok) hatalma oly mértékben megnőtt, hogy a királyi uralom jóformán jelképessé silányult. Az ország valódi urai ebben az időben: Csák Máté (* 1260 k.; † 1321 márc. 18.), Aba Amadé (* 1240?; † 1311 szept. 5.), Borsa Kopasz Jakab (* ?; † 1317 júl.), Kőszegi Henrik (* ?; † 1309/1310), Kán László (* ?; † 1315 aug. előtt), Babonić István (* ?; † ?) nemzetségei. | ||
Vencel (* 1289 okt. 6.; † 1306 aug. 4.) (azaz László) |
|
a Přemysl-ház utolsó fiági tagja, cseh és lengyel király (1305–1306), leányágon IV. Béla ükunokája. |
Ottó (* 1261 febr. 11.; † 1312 szept. 9.) |
|
a Wittelsbach-ház tagja, Alsó-Bajorország hercege, leányágon IV. Béla unokája. |
Uralkodott | Megjegyzések | |
---|---|---|
I. Károly (* 1288; † 1342 júl. 16.) (Károly Róbert)[3] |
|
Leányágon V. István dédunokája, az Anjou-ház magyarországi ágának megalapítója[4] |
I. (Nagy) Lajos (* 1326 márc. 5.; † 1382 szept. 10.) |
|
Károly fia, 1370-től Lengyelország királya is |
Mária (* 1371; † 1395 máj. 17.) |
|
Lajos lánya.[5] 1385-ben ellenkirály lépett fel ellene:[6]
|
Uralkodott | Megjegyzések | |
---|---|---|
Luxemburgi-ház | ||
Zsigmond (* 1368 febr. 14.; † 1437 dec. 9.) |
|
Mária férje, német király (1410–1433), cseh király (1420–1437), német-római császár (1433–1437) |
Habsburg-ház | ||
Albert (* 1397 aug. 10.; † 1439 okt. 27.) |
|
Zsigmond veje, cseh és német király (1438–1439) |
Jagelló-ház | ||
I. Ulászló (* 1424 okt. 31.; † 1444 nov. 10.) |
|
III. Ulászló néven lengyel király is (1434–1444). Ellenkirályként léptették fel ellenében Albert utószülött fiát:[8] |
Habsburg-ház | ||
V. László (* 1440 febr. 22.; † 1457 nov. 23.) |
|
Albert utószülött fiát Ulászló halála után a rendek elismerték királyuknak (1445), de ő akadályoztatva volt[10], a rendek tehát kormányzót választottak a helyettesítésére:
|
Hunyadi-ház | ||
I. Mátyás (* 1443 febr. 23.; † 1490 ápr. 6.) (Mátyás király) |
|
Hunyadi János kisebbik fia, akit a Mátyás bátyját megölető, utód nélkül elhalt László király után a Hunyadi-párt meghívott a magyar trónra |
Jagelló-ház | ||
II. Ulászló (* 1456 márc. 1.; † 1516 márc. 13.) |
1490–1516 | I. Ulászló unokaöccse, Albert vejének a fia és I. Mátyás feleségének a 2. férje. Cseh király (1471–1516) |
II. Lajos (* 1506 júl. 1.; † 1526 aug. 29.) |
1516–1526 | II. Ulászló fia, magyar és cseh király, a mohácsi csatában esett el |
Az ország az 1526-os mohácsi vereséget követően előbb két, majd Buda 1541-es török elfoglalásával három részre szakadt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök fokozatosan szállták meg. Északon és Nyugaton az úgynevezett Királyi Magyarország Habsburg fennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyi vajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből (Partium) létrejött előbb a keleti Magyar Királyság, majd az 1570-es speyeri szerződéssel az Erdélyi Fejedelemség. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Késmárki Thököly Imre (* 1657 szept. 25.; † 1705 szept. 13.) a bujdosók vezéreként előbb Felső-Magyarországon hozott létre török vazallusállamot a Habsburgok abszolutista törekvései ellen harcolva (1682–1685), majd 1690-ben megszerezte az Erdélyi Fejedelemséget – mindkettőt a törökkel szövetségben, így a felszabadító háború győzelmei mindkettőtől megfosztották. |
Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet (* 1676 márc. 27.; † 1735 ápr. 8.) az általa vezetett szabadságharc (1703–1711) során előbb Erdély (1704), majd a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmének választották (1705). Az ónodi országgyűlés 1707-ben trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát. |