Házikedvencek, szórakozás, és minden ami jó

Ausztrália földrajzi értelemben a Föld legkisebb kontinense^[1], amely Ausztrália és Óceánia részét képezi. Politikai értelemben az Ausztrál Államszövetség (angolul: Commonwealth of Australia) rövidített neve. Az Ausztrál Államszövetség területét tekintve a hatodik legnagyobb ország a Földön; az egyetlen, amely egy egész kontinensre kiterjed, és a legnagyobb Ausztrália és Óceánia földrészén belül. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között található.

Az országnév eredete

A név a latin terra australis incognita kifejezésből ered, ami „ismeretlen déli föld”-et jelent. Ausztrália felfedezése előtt egy ezen a helyen feltételezett földrészt jelöltek így a térképeken.

Földrajz

Ausztrália az Indiai- és a Csendes-óceán határvonalán helyezkedik el. Északon a Timor- és az Arafura-tenger, valamint a Torres-szoros, délen és nyugaton az Indiai-óceán, keleten a Korall- és a Tasman-tenger határolja. Legészakibb pontja a York-fok (déli szélesség 10°41`), legdélebbi pontja pedig a Bass-szorosba nyúló kiszögellés, a Wilson-fok (déli szélesség 39°8`), amelyek távolsága mintegy 3180 km.

Jelentősebb félszigetei:

• York-félsziget (északon)
• Arnhem-föld (északon)
• Yorke-félsziget (Adelaide-nál)

Jelentősebb tengeröblök:

• Carpentaria-öböl (északon)
• Spencer-öböl
• Szent Vince-öböl (Adilaide-nál)
• Port Phillip-öböl (Melbourne-nél)

Jelentősebb szigetek:

• Tasmania
• Melville-sziget (északon)
• Groote Eylandt és a Wellesley-szigetek (északon)
• Dirk Hartog-sziget (nyugaton)
• Kenguru-sziget (délen)
• Furneaux-szigetek (délen)
• Király-sziget (délen)

Domborzat

A kontinens hossza nyugat-keleti irányban a Steep-foktól (Greenwichtől keletre 113°9`) emelkedő Byron-fokig (keleti hosszúság 153°9`), amely légvonalban 4000 km.

A kontinens mintegy 300 m-rel emelkedik a tengerszint fölé, s teljes területének mindössze 6%-a haladja meg a 610 m-t. Területének 85%-át az úgynevezett Outback, a világ legősibb tája foglalja el. Vörös sziklák, vörös por, okker síkságok, bíbor színben úszó hegyek, ragyogó kék ég és magányos házikók jellemzik a végeérhetetlen sivatagi tájat.

Ausztrália földrajzi szempontból három részre osztható:

• délen és délkeleten: tengerparti síkság és a Nagy-Vízválasztó-hegység

Itt található a kontinens, valamint az Ausztrál Alpok legmagasabb hegysége a 2230 m magas Mount Kosciusko, továbbá az ország mély folyói és vulkanikus képződményei.

A 65 km átlagos szélességű, alacsony parti síkság keleten, délkeleten és délnyugaton. Ez Ausztrália legsűrűbben lakott része.

A keleti parton található az átlagosan 1220 m magas Nagy-Vízválasztó-hegység, amely a parti sík területeket választja el a szárazföld belsejétől. A hegység északról a York-foki-félszigettől (Cape York) indul és a keleti parttal párhuzamosan – 3000 km hosszan – a délkeleten lévő Victoria államig húzódik.

• középen: Belső-ausztráliai-medence

Elkülönülő részei északon a Carpentaria-öböl síksága, délen a Murray-Darling-alföld és nyugaton az Eyre-tó térsége.

• nyugaton: Nyugat-ausztráliai-fennsík

A Nyugat-ausztráliai-pajzs átlagosan 300-500 m magas és a kontinens 60%-át foglalja el. Legnagyobb részét bokros sztyepp fedi, peremén helyezkednek el Ausztrália legnagyobb sivatagjai a Nagy-homoksivatag, a Gibson-sivatag, a Nagy-Viktória-sivatag és a Fátlan (Nullarbor)-síkság, valamint a Föld legősibb sziklái. A fennsíkot elszórtan kisebb hegyek, mint például a Macdonell-hegység és az Uluru bontják meg.

Vízrajz

Mivel a földrész igen száraz, nem bővelkedik vízfolyásokban. Említésre érdemes folyója a Murray (mörré), amely a Nagy-Vízválasztó-hegység csapadékos lejtőjéről szállítja a vizet az alföld felé. A keleti lejtőkről sok bővízű, de rövid folyó fut a Csendes-óceánba.

Éghajlat

Földrajzi elhelyezkedése következtében Ausztrália egyharmadára a trópusi, kétharmadára a mérsékelt éghajlat a jellemző. Az évszakok az európaihoz képest féléves eltolódásban váltják egymást: amikor nálunk tél van, ott akkor van nyár. A partközeli területeken az óceánok, tengerek kiegyenlítő hatása mérsékli a téli és nyári, illetve a nappali és éjszakai hőmérsékleti szélsőségeket. Sydney-ben például a januári – tehát nyári – középhőmérséklet 22 °C, júliusban – tehát télen – általában 12 °C körül van. (Viszonyításul: Budapesten a téli-nyári átlagos középhőmérsékleti érték közötti különbség 23 °C körüli.) A belső területeken azonban szélsőséges hőmérsékleti értékek is jellemzőek a kontinentális éghajlati hatás miatt. Meghatározza a hőmérséklet alakulását a tengerszint feletti magasság is. Az éghajlat további alakítói a légáramlások: a nyári passzátszelek, amelyek bőséges csapadékot (nyári monszun) hoznak a kontinens északi, északkeleti részére és a keleti partvidékre. A téli időszakban a nyugati szélrendszer esőfelhői öntözik a déli, délkeleti partokat és Délnyugat-Ausztráliát. A kontinens belsejében és északon – a délkeleti passzátszelek miatt – azonban a tél száraz. Mivel magashegyek nem szabdalják a légköri képződményeket, gyakoriak a szélsőséges időjárási jelenségek, a hatalmas szárazságok vagy a pusztító áradások. Ausztrália északi partvidékén november és március között pusztító hurrikánok söpörhetnek végig.

Élővilág, természetvédelem

Bársonyos aranymadár (Sericulus chrysocephalus)

Koala (Phascolarctos cinereus) egy ausztrál parkban

A világon egyedülálló növény- és állatvilága van Ausztráliának.

Esőerdők

• növény: 18 000 növényfaj és 2500 évnél is idősebb fák
• állat: bársonyos aranymadár

Sivatagos területek

• növény: 30 fajta tövises fű, boab (baobab) fa, sündisznófű, sóbozót
• állat: tüskés ördög (hangyával táplálkozik), teve

Ligeterdők

A keleti tengerparton, valamint a délkeleti és délnyugati területeken.

• növény: eukaliptusz és páfrány
• állat: koala (eukaliptusszal táplálkozik, napi 20 órát alszik), kisemlősök, rovarok, kacagójancsi (kookaburra), bundás tojásrakó (kacsacsőrű emlős, körülbelül akkora, mint egy nyúl, tömött, sötétbarna bundája, széles farka, úszóhártyás lába a vidrára emlékeztet, nagy, lapos, csőrszerű állkapcsa a kacsára hasonlít, egyetlen hátsó testnyílása van a széklet, a vizelet és az ivartermék közös kivezetője a kloáka, lágyhéjú tojással szaporodik)

• kenguru

Ausztrália címerállata. A kenguruk Ausztrália szavannáinak jellegzetes állatai. Közülük a legnagyobb a vörös óriáskenguru. Feje kicsi, mellkasa szűk, mellső végtagjai rövidek. Megnyúlt, erőteljes hátsó ugrólábán sebesen ugrál, közben hosszú farkával egyensúlyoz kb. 8-10 métert is ugrik. Növényevő. Kicsinyét erszényében hordozza.

Tenger

• növény: tengeri fű
• állat: élénk színű halak, rákok, puhatestűek, oroszlánfóka

Nemzeti parkjai

Ausztrália egy egész kontinens, hatalmas kiterjedésű érintetlen területekkel. A szövetségi és tagállami kezelésben lévő, összesen 560 nemzeti park az ország területének 7.55%-ára terjed ki.

Történelem

Őslakosok

Az angolszász gyarmatosítók előtt a kontinensen csak bennszülöttek éltek. Sorsuk számos rokon vonást mutat az észak-amerikai indián népek golgotájával. A 18. századig e szinte teljesen lakatlan földrész Terra Australis Incognita-ként élt az európaiak gondolkodásában; egy kontinens ismeretlen határokkal. A kor térképészei Déli Földnek hívták. Ausztráliát ekkor már mintegy 40 000 éve lakták a bennszülöttek. Az őslakosok a feltevések szerint Délkelet-Ázsiából, a mai Indonéz-szigetek felől érkeztek. A legújabb antropológiai kutatások szerint Ausztráliában vívták az első csatát a Földön, mint ahogy gondolatait is itt rögzítette először az ember. A bennszülöttek kultúrájának minden része a nomád életmódról tanúskodik. A mítoszok szerint őseik óriás kenguruk voltak (vagy kígyók, emuk), akik dalaikkal alkották meg a tájat, adtak életet a növényeknek, állatoknak, embereknek. A teremtés után eggyé váltak a Földdel (totemek tisztelete innen ered). A bumerángot kb. 10 000 évvel ezelőtt találták fel az őslakosok, és csak néhány középső sivatagos területen használta néhány törzs kisebb állatok elejtésére.

Ausztrália felfedezése, gyarmatosítás

James Cook kapitány hajójának a HM Bark Endeavour 1988 készített mása Cooktownnál

A 15. században a kínai Cseng-Ho admirális több felfedező utazást tett az Indiai-óceánon, de csak a szomáliai Mogadishuig jutott el. A kínaiakat a portugálok és a spanyolok követték, amikor a 16. században valószínűleg elérték Ausztrália északi partjait. 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot és kereskedelmi állomásokat alakítottak ki. A holland Willem Jansz volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen, 1606-ban. A földrészt Új-Hollandiának nevezték el. 1607-ben a spanyol Luis Vaez de Torres hajózott végig először a később róla elnevezett szoroson, mely Új-Guineát és a York-fokot kötötte össze. 1642-ben a holland Abel Tasman elérte a mai Tasmaniát, felfedezte Új-Zélandot. A 17. század folyamán a hollandok feltérképezték az általuk Új- Hollandiának nevezett Nyugat- és Észak-Ausztrália partvonalát, de letelepedési szándékot nem mutattak. 1770-ben James Cook végighajózott és feltérképezte a keleti partvonalat, melyet Új-Dél-Wales-nek (New South Wales) nevezett és őfelsége III. György király utasítására brit fennhatóság alá vonta azt 1770. augusztus 22-én. Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat. Minthogy ezért fegyenctelepek nélkül maradtak, figyelmük Ausztrália felé fordult. 1788-ban Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája 1788. január 18-20-a között érkezett a mai Sydney déli külvárosai, a nemzetközi repülőtér és kereskedelmi kikötő környékén található Botany-öbölbe, mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Hamarosan rátaláltak azonban a jóval védettebb és letelepedésre alkalmasabb Port Jackson öbölre, a mai Sydney Harbour-ra, amely a mai világváros alapításának is tekinthető. A első fehér település a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án (Ausztrália nap) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott. A második flotta, melyet gyakran a „halál flottájaként” is emlegettek (278 elítélt vesztette életét a hónapokig tartó út során az első flotta 48 halálos áldozatával szemben és a túlélők is komoly betegen szálltak partra) érkezése 1790-ben életmentő ellátmánnyal megrakva érkezett. Habár az első civil telepesek már 1793-ban megérkeztek, 1823-ig Új-Dél-Wales fegyenctelepként működött, főként fegyencek, katonák, matrózok és azok családjai által népesítve be a kolóniát. Hamarosan megjelentek a bordélyok, a Bengáliából importált rum és az első gyilkosságokat is elkövették. A rendteremtésre London 1805-ben a vaskezű William Bligh-t küldte a gyarmatra. 1808-ban a gyarmat fellázadt ellene. Utódja, Lachlan Mecquarie által végrehajtott reformok a szabad teleped