Budapesten nehéz hidat építeni. A pesti oldal nem problémás, de a budai hegyekkel bizony meg kellett küzdeniük a hídépítőknek. Ahol a folyó keskeny, és ideális lehetőségek vannak a hídveréshez, ott mindenhol összefüggő sziklafal állja útjukat. Így volt ez a Lánchídnál is, ahol később alagutat is kellett építeni, így a Margit a Szabadság és az Erzsébet híd építésekor is. A honi hídépítők annyira megkedvelték ezt a jelenséget, hogy ha nem volt hegy, építettek maguknak egyet: az Árpád híd budai hídfőjéhez az ország leghosszabb összefüggő tízemeletes panelházsorát húzták fel.

Emlékszel, kedves Borsaolvasó, hogy az EU-csatlakozás ünnepén mezítláb lehetett sétálgatni a befüvesített Szabadság hídon? Vagy arra, amikor becsomagolták az Erzsébet hidat? És az megvan, hogy valaki műcsontot lopott a Lánchidat őrző oroszlánok szájába? A fővárosi hidak jó sok mindent láttak már ott, a Duna felett. És nem túlzás, hogy Budapestet a hídjai tették Budapestté, hiszen az 1873-as egyesülés előtt még három külön település létezett csupán: Pest, Buda és Óbuda. A három helység nem működhetett egymás nélkül, ám ehhez szükség volt az állandó hídra. 1873-ban már huszonnégy éve állt a Lánchíd, éppen épült a Margit híd és a déli vasúti átjáró. A Millenniumra lett kész a Ferenc József híd, 1903-ban adták át az Erzsébet hidat, '37-ben a Petőfit, '50-ben a hirtelen Sztálinra keresztelt Árpád hidat. A II. világháború után nem egy ideiglenes dunai átjárót is emeltek a város területén, hogy a lebombázott hidak helyett vigye a forgalmat. A pár hónap alatt épült Kossuth híd 1946-tól egészen 1960-ig állt. A híres elődöket 1995-ben a Lágymányosi, 2008-ban a Megyeri követte.



Mi, budapestiek naponta járkálunk el mellettük, alattuk, fölöttük, sőt még rajtuk keresztül is, mégsem vesszük észre, hogy ott vannak. Ha turisták érkeznek a fővárosba, Budapest egyik jellegzetességeként mutogatjuk nekik őket, és mindenki le van nyűgözve, hogy milyen fantasztikusak, eredetiek, és méltóságteljessé teszik a várost. Pedig tudjuk ezt jól mi, budapestiek is. Már annyira tudjuk, hogy életünk részévé váltak, és kizárólag használati tárgyként tekintünk rájuk. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Budapest világszerte egyedülálló és csodálatos látképét a Duna hídjainak is köszönheti.

A főváros egyik gyöngyszemét, a Dunát a Gellért-hegy lábánál átívelő Szabadság hidat azoknak az előrelátó magyar nemes uraknak köszönhetjük, akik annak idején már évtizedekkel a megvalósítás előtt elfogadtak egy törvényt, amely szerint, ha a budapesti hídvámokból befolyó éves összeg meghaladja a 650 ezer forintot, új hidat kell építeni. Így történt, hogy az 1893. évi XIV. törvénycikk két új híd, a Fővám téri (ma Szabadság) és az Eskü téri (ma Erzsébet) híd építését rendelte el. A nemzetközi tervpályázatra messzi földről is sokan jelentkeztek, köztük amerikai, olasz, osztrák, német, francia, belga, holland, orosz és algériai mérnökök. A Fővám téri híd – amely a Sóház piacot kötötte össze a Sárosfürdővel – mégis egy magyar, Feketeházy János tervei alapján készült el, és a Habsburg uralkodó nevét kapta.



Az építkezés 1894-ben kezdődött, két évvel később, a Millennium évében október 4-én az utolsó szegecset maga a király, Ferenc József illesztette be a kész hídba, majd átadta a róla elnevezett átjárót a forgalomnak. Az F. J. monogrammal ellátott királyi ezüstszegecset fémtok és üveglap védte a kíváncsiskodóktól, s az ereklye állítólag még az 1945-ös hídrobbantást is átvészelte, ám 56-ban nyoma veszett. A helyét jelző tok a pesti hídfőnél, a hídőr háza mellett volt sokáig látható.

A 333 méter hosszú, húsz méter széles új híd 2,11 millió akkori forintba került és rendkívül modernnek számított, hiszen villamosvágányok vezettek át rajta, és nem csak gáz-, de elektromos világítással is ellátták. A hídfők mellett mindkét parton emeletes vámszedőházak is épültek. Az első villamos 1898-ban csilingelt át a hídon Pestről a Széna tér felé. Akkoriban – egészen a húszas évekig – a villamosok még alsó vezetékes járművek voltak és 1938-ig a híd szélső sávjaiban közlekedtek. A két világháború között már busz is járt a Szabadság hídon, az 1-es, méghozzá 1995-ig.



A budapesti hidak sorsát a Ferenc Jóska sem kerülhette el: a menekülő németek 1945. január 16-án a felrobbantották. Helyén március 15-től – még a háború befejezte előtt – pontonhíd állt, amelyet a romos hajópillérekhez illesztettek hozzá, így elsőként kötötte össze újra a kettészakított fővárost. Az ideiglenes átkelő leggyengébb pontjait 1946. januárjában a jégzajlás elsodorta. Az újjáépítés már tavasszal megkezdődött, s a Szabadságra keresztelt dunai átkelőt már augusztus 20-án át is adták a forgalomnak. A budai oldalon lebontották a vámszedőházakat, s a sietség miatt a híd középső részén a díszkorlát kevéssé díszes lett, mint az eredeti, és az egykori zöld helyett szürkéskékre festették, mert csak ilyen színű festéket tudtak beszerezni. A Szabadság híd az 1980-as felújítás óta újra zöld.

A híd 1987 óta a Világörökség része, és persze neki is vannak celebjei: Feketeházy János és Nagy Virgil tervezőmérnökök az eredeti tervekben, Sávoly Pál az újjáépített verzióban vette ki a részét. Nevük a pilonok bronztábláin szerepel. A híd azokat is vonzza, akik csak tizenöt perc hírnévre vágynak: a mai napig rengetegen másznak fel szórakozásból vagy öngyilkossági szándékkal a kapuzatok turuljaihoz. A kilencvenes évek derekán a budapesti tűzoltók nem kifejezetten baráti szavakkal emlegették "Ferikét", aki több mint egy tucatszor mászta meg a főváros hídjait, de egyértelmű kedvence a Szabadság híd volt. "Ferike" leginkább hétvégén szeretett mászni – megkeserítve ezzel emberek ezreinek vasárnapjait, akik órákig ácsorogtak a dugóban. Ő persze sosem akart leugrani, az egészet csak a médiafelhajtás miatt csinálta, és közben alkalmanként milliós számlát gyártott a kivonuló tűzoltóságnak.



2004. május elsején a legtöbben mezítláb keltek át a Szabadság hídon, amely az Európai Uniós csatlakozás kedvéért teljesen zöldbe öltözött: két napra hatkamionnyi gyepet raktak le az úttestre. 2007. augusztus 21-től viszont hosszú hónapokig csak a felújítást végző munkások léphettek a Szabadság hídra. 2008. december 21. óta viszont újra ráhajthatnak a villamosok is, és a tervek szerint május végére teljesen befejeződnek a felújítási munkálatok. A híd díszkivilágítást kap, és a pillérek közötti középső részén is helyreállítják az eredeti díszes korlátokat. A hírek szerint a déli hídőrházban a hídmester irodája kap helyet, az északi pedig a felújítás után is a híd történetét bemutató kiállítóhely marad.

Oldal: Magyar hidak (építése is)
Házikedvencek, szórakozás, és minden ami jó - © 2008 - 2024 - szandra-hannah.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat